Hírek

Sajtószoba - 2017. augusztus 24, csütörtök

A Magyar Érdemrend Középkeresztjét vehette át dr. Szabó István emeritus professzor

A szakma és a társadalom is nagyra értékeli dr. Szabó István szülész-nőgyógyász professzor tevékenységét, jelzi ezt a Magyar Érdemrend Középkeresztje is, amit augusztus 18-án vehetett át.

- Mivel indokolták az újabb kitüntetését?

- Szó szerint ezt a gondolatot mellékelték a díjhoz: "A Magyar Tudományos Akadémia doktorának, a Pécsi Tudományegyetem professzorának az édesanyák és a magzatok egészségének megóvása érdekében végzett kivételesen magas színvonalú munkája és nemzetközi szinten is jelentős eredményei elismeréseként".

- Most jelent meg életrajzi kötete "50 évem a szülészetben" címmel, mely 1966-tól napjainkig vázolja pécsi munkásságát.

- Mindig ahhoz tartottam magam, hogy a világban a szeretet a legfontosabb, és hogy mások számára fontosak legyünk. Amit önmagunkért teszünk, az elmúlik velünk, amit másokért, az megmarad mindörökre.

- Mennyire sikerült ezt a mentalitást meghonosítania Pécsett?

- Egész életemben igyekeztem példát mutatni, engem mindig fel lehetett hívni. Célom volt, hogy egymás szeretete és megbecsülése adjon erőt a munkában, hogy olyan klinikát csináljunk, ahová mindenki szívesen jön be. Meg is kaptuk 1996-ban a Bababarát kórház címet, az országban az elsők közt kapta meg az intézetünk az európai akkreditációt.

- Mi indította el és motiválta a pályán?

- Szülész akartam lenni, mert csodálatos dolog életet világra segíteni és ily módon a legnagyobb örömet okozni egy családnak. Ami pedig vitt előre, az az első intézetigazgatóm, Lajos László professzor hivatástudata, erkölcsi normái, betegek iránti tisztelete, az egész személyisége, mert őt mindenkor példaképemnek tekintettem.

- Elégedett a fél évszázados tevékenységével?

- Ha újra kezdeném, megint ezt választanám. A miénk az egyik legnehezebb, de egyben a legcsodálatosabb hivatás, hiszen ott vagyunk az új élet megszületésénél. Aktívan részt vettem közel húszezer szülés levezetésében, de még most is meghatódom, amikor elhangzik az édesanyától a szülőszobában, hogy: "Van egy kisbabánk!".

- Mi volt a legemlékezetesebb hálálkodás a munkájáért?

- Ahogy most átvettem ezt a kormánykitüntetést, odalépett hozzám egy csinos, harminc év körüli hölgy, és azt mondta: Professzor úr, az Isten áldja meg! Az életemet köszönhetem magának. Amikor világra készültem, a rendellenes szívhangom miatt ott vitáztak a szülőágynál az orvosok. Maga rögtön akcióba lépett, és itt vagyok, semmi bajom sincs. Sokat emlegetjük a családban.

- A koraszülöttek megmentőjének is nevezik. Miért?

- Azért, mert én vezettem be itthon, hogy visszapótolják az anyába az elfolyt magzatvizet, és így csak hetekkel később történik meg a szülés.

- Mivel szerezte a legnagyobb nemzetközi elismerést?

- A koraszülésnél a magzatnak adott szteroid injekcióval a tüdőfejlődést rendkívüli mértékben felgyorsítottuk. Hihetetlen jó eredményeket értünk el, a világ nagy kongresszusain kellett róla beszámolnom, tudományos bizottságokba is beválasztottak. A legbüszkébb azonban arra vagyok, ha elégedetten távoznak a betegeim.

Erdélyből, orvos családból indult

Dr. Szabó István a ma már erdélyi Máramaroson született 1942-ben. 

Pellérden nőtt fel, a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, 1966-ban diplomázott a Pécsi Orvostudományi Egyetemen és Lajos László professzor rögtön felvette a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikára. 

1993-tól 2007-ig ő volt az intézet igazgatója, ma is itt dolgozik professzor emeritusként. Hazai orvostársaságok elnöke, tiszteletbeli elnöke, nemzetközi társaságok tagja. Szülővárosa, Máramaros díszpolgárává választotta, Semmelweis-díjas. Felesége dr. Modensieder Mariann kardiológus-belgyógyász, fiuk, dr. Szabó István orthopéd és traumatológus szakorvos, Kata és Zsombor unokájuk 14 és 12 éves.

Forrás

bama.hu

Hírarchívum