Hírek

Sajtószoba - 2015. július 25, szombat

Az őssejtkutatás etikai problémáiról

Élet és Tudomány - 2015-07-23 - 950, 951, 952. oldal

Kellermayer Miklós, a pécsi egyetem professzora így nyilatkozott erről a katolikus Új Ember című folyóiratban: "Minden ember élete egyetlen sejttel, a megtermékenyített petesejttel, a zigótával kezdődik. Az embert ettől az egyetlensejt-fázisától már személynek kell tekintenünk. Az emberi élet kioltása, történjék bármikor is, gyilkosság!" Akadnak azonban olyanok, akik nem értenek egyet ezzel az elvvel. Az érveik között például olyanokat találhatunk, hogy "egy orvostanhallgatót - potenciális orvost - nem illetik meg az orvos jogai, ahogy egy makk sem élvez olyan védelmet, mint egy kifejlődött tölgyfa" (Loewy, 1996). De ha ezeket az érveket abból a szempontból vizsgáljuk, hogy egykoron mindenki csak egy ilyesfajta kifejlődési lehetőségben létezett, nehéz az intellektualitás és logika talaján állva igazságot szolgáltatni a vitában, hiszen a potencialitás elvében említett védelem nélkül ma nem élhetnénk. Ha azonban elfogadjuk a potencialitás érvét, felvetődik a probléma, hogy akkor miként tehetünk embrionális őssejtekre szert. Ilyenkor több lehetőség is felmerülhet. Az egyik az, hogy olyan embrionális sejtekkel dolgozzanak a kutatók, melyek különböző biológiai okokból (pl.: súlyos genetikai tényező) eleve nem lennének képesek emberi élet kialakítására. Ezt azonban csak olyan esetben lehet alkalmazni, ha a rendellenesség nem érinti a kifejlesztett szövetet a felhasználni kívánt funkció tekintetében.

Hírarchívum