Hírek

Sajtószoba - 2015. július 9, csütörtök

Én cigánynak vallom magam

168 óra - 2015-07-09 - 32,33. oldal


Internetes tudományos blogját Kiss (Orsós) Zsuzsaként írja. Kutatóként Orsós Zsuzsannának ismerik. De hogyan is lett egy hétgyerekes roma család legkisebb tagjából biológusdoktor, egyetemi adjunktus, nem mellesleg az MTA első cigány doktori ösztöndíjasa? Történetéről - amely minta lehet sokak számára - a 168 Óra Szerda 11 című interaktív rádióműsorában beszélt.

- Segítsen. Azt írták önről a neten, hogy az MTA első cigány származású doktori ösztöndíjasa. Nem korrektebb úgy: roma származású?
- Hivatalosan valóban elfogadottabb a roma kifejezés a cigány kisebbségre. Máskülönben én cigánynak vallom magam. Kulturális okból is.
- Mégpedig?
- Magyarországon három különféle roma kisebbség él együtt. Szokásaik, nyelvhasználatuk is eltér. A muzsikus cigányok vannak legtöbben, ők csak magyarul beszélnek. Az oláh cigányok a lovári nyelvet használják saját közösségükben. Náluk a roma szó azt jelenti: ember. A harmadik nagyobb csoport a beás cigányoké: közéjük tartozom én is. Számomra a roma szó semmit nem jelent. Ezért is mondtam: cigánynak vallom magam.
- Hétgyerekes családban született. Hol nőtt föl? Szülei mit csináltak?
- A hét gyerek közül a legkisebb voltam. Németkéren éltünk, Pakstól tizenöt kilométerre. Ott laktam tizennégy éves koromig. Szüleim kétkezi munkások voltak. Édesanyám sem írni, sem olvasni nem tudott, apukám valamelyest azért igen. Anyukámat én tanítottam: a nevét idővel megtanulta leírni és aláírni. Ennyi fért bele az életébe. Sajnos.
- Olvastam: egyetlen testvérének sincs érettségije. Szülei mégis elfogadták, hogy ön tanulni akar?
- Utáltam óvodába járni, ovis barátaim sem voltak. Az iskolában viszont minden megváltozott: imádtam a könyveimet, azt, hogy tanulok. Persze megdöbbent a család, amikor az első év végén könyvet kaptam a jó tanulmányi eredményeimért. Talán akkor gondoltak bele először: lehet, hogy Zsuzsi kicsit más. Osztályfőnököm később mégsem ajánlotta a gimnáziumi továbbtanulást. Rosszulesett, amikor a pályaválasztási beszélgetésen közölte: bár jól tanulok, szerinte "ilyen mentalitással" nem tudnám elvégezni a gimnáziumot.
- Mit értett ezen az osztályfőnöke?
- Nem tudom. Régen volt. Azt javasolta: tanuljak inkább szakmát.
- Lehet, hogy csak arra gondolt: önnek is minél előbb pénzkeresőnek kell lennie a nagy családjában?
- Nem hallottam ki segítő szándékot a szavaiból. Azt fejezte ki: nem tart képesnek a gimnáziumra.
- És ki segített, hogy elhiggye, mégiscsak képes rá?
- Kémiatanárnőm, Lamm Jánosné támogatta, hogy továbbtanuljak, ő javasolt egy kémia-biológia fókuszú középiskolát Pécsett. Odakerültem. A tanárnő azóta is figyelemmel kíséri az életemet. Biztosan állíthatom: büszke rám.
- Lehet is. Ön ma már biológus adjunktus a Pécsi Tudományegyetem Orvosi Népegészségtani Intézetében. A közegészségtan a szakterülete. PhD disszertációját a daganatok kialakulásában szerepet játszó fontosabb genetikai tényezőkről írta. Diákjai tudják, hogy roma származású? Egyáltalán: szóba kerül ez a tudományos életben?
- Nem téma. Egyetemi körökben sosem tapasztaltam ilyesmit. De én is látom, milyen a világ. A hivatalos nevem amúgy Kiss Zsuzsanna. Ugyanis felvettem a férjem vezetéknevét: úgy éreztem, ezzel erősítem az összetartozásunkat. De kutatóként Orsós Zsuzsa vagyok, így ismernek, ezt a nevet használom. Másfelől nyilvánvaló: nem úgy kezdem a közegészségtan-órámat, hogy Orsós Zsuzsa vagyok, és roma. Miközben biztosan tudják a hallgatók, hogy az Orsós roma név.

Hírarchívum