Hírek

Egyéb hírek - 2015. március 30, hétfő

"Ez egy egészséges projekt volt, egy olyan hipotézis és annak a megvalósítása, aminél helyes volt a koncepció"

-interjú dr. Dóczi Tamás akadémikussal, idegsebésszel

Jubileumi szimpóziummal ünnepelték tavaly novemberben a Pécsi Diagnosztikai Központ húsz éves fennállását. Az alapítás egyik meghatározó szereplője, a megvalósítás ötletgazdája volt dr. Dóczi Tamás akadémikus, idegsebész, akivel a kezdetekről, és az elmúlt húsz év történéseiről is beszélgettünk.

-Miért gondolta úgy, hogy egy ilyen központ létrehozása elengedhetetlenül fontos ebben az egyetemi városban?

-Kezdem a személyes indíttatással: nem lett volna érdemes itt maradni, ha nem sikerül ezt a modern képalkotó diagnosztikát Pécsre hozni. Svájcból, Zürichből jöttünk akkor haza, a feleségem otthagyta az állását, a gyerekeim az iskoláikat, tehát egészen egyszerűen velük szemben sem lett volna sportszerű, ha itt nem történik semmi. Ami a szakmai részét illeti: egy civilizált országban ha megjelenik a klinikumban egy modernebb technológia, akkor azt az önkormányzat, a tulajdonos, vagy a biztosító - az egészségügy működési struktúrájától függően – beszerzi, az orvosoknak pedig az a kötelességük, hogy megtanulják jól használni és működtetni. Magyarországon nem ez volt a helyzet a rendszerváltás után, az egészségügyi kormányzatnak akkoriban nem volt pénze arra, hogy az egyetemeket modernizálja. Megjelent egy izraeli befektető, aki látta, hogy itt óriási a hiány a modern diagnosztikában és a kormány ezt nem tudja megoldani. Cégével, az IMC-vel, precedensként, a budapesti akkori MÁV Kórházban elindított egy magánközpontot, majd később több városban is létrehozott ilyet, köztük Szegeden is. Az ottani projektigazgató a tanárom volt, és arra biztatott, oldjuk meg itt is. Kelényi rektor úrtól meg is kaptam a megbízást erre. Ami a szerencsém volt, hogy a feleségem svájci rokonságában volt egy gyógyszerész házaspár, akik alkalmazásban voltak egy gyógyszertárban, melynek tulajdonosa el akarta adni a patikáit. Az idős úr azt szerette volna, hogy azt a patikát, amiben ők dolgoztak, vegyék meg – mivel nagyon megszerette őket - és vigyék tovább az üzletet. Mivel nem volt elég pénzük, hatalmas hitellel tudták csak megvásárolni. Amikor kint voltam náluk, és megnéztem ezt a gyógyszertárat, azt mondtam nekik, hogy ennek a pénznek a negyedéből vehettek volna egy sokkal jobbat. Ők erre azt felelték, hogy lehet, ám ez a patika itt 150 éve működik, mindenki ismeri, neve, rangja van, és ezt is meg kellett fizetni. Nagyon mélyen belém ivódtak a szavaik. És amikor ez a befektető felajánlotta, hogy 400 millió forintért ugyanúgy, ahogy a többi egyetemen, létrehozza ezt a központot, megkérdeztem, hogy mennyi lesz ebből a mi részünk, hisz mi a nevet, a tudást, a szakmai tapasztatot, a „rangot” adjuk hozzá. Nem értette, miért mondom ezt, hisz pénzügyileg mi semmit sem fektettünk bele. Szépen el is váltunk egymástól. Kreka László volt az akkori gazdasági főigazgató, aki remek ötlettel állt elő, nevezetesen azzal, hogy hozzuk létre a központot magyar konstrukcióban. Mivel az egyetem a gazdasági szabályozás miatt nem szállhatott be kft-be, azt mondta, a fele legyen az egyetemhez kötődő nonprofit alapítvány tulajdona, a másik pedig a működtetésben érintett magánszemélyeké. Szerettem volna a Megyei Kórházat is bevonni ebbe, de ők nem álltak szóba velem. Ezzel a konstrukcióval el lehetett érni, hogy a stratégiai döntésekben az egyetemi, a betegérdek érvényesülhessen, mindemellett azt az előnyt sem veszítettük el, hogy nálunk az emberek jobb fizetésért, minőségi munkát végezhessenek. A megvalósuláshoz szükség volt egy professzionális radiológusra, Vadon Gábor professzorra, és egy vállalkozóra, Németh Bélára, aki mindennek utánajárt és bonyolított. Vadon Gábor személye azért is fontos volt, mert ő dolgozott német nyelvterületen is, volt ismeretsége hitelezői oldalon is, pénz híján kellett ugyanis egy hitelező. Végül egy osztrák bank hitelezte meg az indulást. A starthoz mint érdekesség hozzá tartozik, hogy még két éve sem voltam Pécsett, amikor a várostól megkaptam a Pro Communitate címet.

-Amikor a központ létrehozásába belefogtak, hol tartott Pécsett a képalkotó diagnosztika?

-Idegsebészetet már nem lehetett művelni MR nélkül, és akkor Pécsett ilyen nem volt. Zürich-ben, ahonnan jöttem, három darab másfél Teslás MR működött. Itt, a Radiológiai Klinikán egy CT volt remek szakemberekkel, de a képek megszerzése is gondot jelentett. Látva mindezt, gondoltam úgy, hogy ha nem sikerül beszerezni a megfelelő gépeket, elmegyek Pécsről.

-Miért jött egyáltalán haza?

-A nagyobbik gyermekem akkor kezdte volna a gimnáziumot, a kisebbik pedig a felső tagozatot, és azt láttam a rokonságban, hogy aki ott jár középiskolába, az már soha nem lesz magyar. Ráadásul Európa akkor még nem volt ennyire nyitott. Mai fejjel már egészen másként gondolkoznék. Bauer Miklós professzor, akiről tudjuk, hogy európai hírű fül-orr-gégész, viccesen azt mondta nekem, hogy Te rendes fiúnak látszol, minden dolgod, papírod rendben, de mégiscsak lehet Veled valami baj, hisz hazajöttél!

 -Milyen etapokban indultak el a fejlesztések?

-Villámgyorsan elindult minden, köszönhetően annak, hogy Vadon Gábor remek struktúrát épített fel. Ez egy egészséges projekt volt, mert közigényt elégített ki, és mert nem csapta be azokat, akiknek a szolgáltatója lett, továbbá nem csapta be a dolgozóit sem. Jó fizetést kaphattak minőségi munkáért, modern felszerelésekkel, kompromisszumok nélkül.

-Bevált az egyetem és a magánszféra együttműködése?

-Az elején inkább a kórházi szolgáltató része működött, aztán amikor Komoly Sámuel váltotta Czopf professzort, újabbnál újabb igények fogalmazódhattak meg, komoly összefogás jött létre. Megjelentek a klinikai idegtudomány egyre komolyabb kihívásai, ahhoz, hogy lépést lehessen ezekkel tartani, kellett egy tudományos-intellektuális profilt is nyitni. Egyre több kutatási lehetőség nyílt, belevágtunk egy második, egy 600 milliót érő, 3 Teslas MR megvásárlásába is, ami nagy dolog volt, és bizonyítja azt is, hogy minden pénz visszaforgott a rendszer fejlesztésébe úgy, hogy a munkatársak közben komoly megbecsülést is kaptak.

-Németh Béla dönthetett volna úgy is, hogy kiveszi a jutalékát.

-Azért nem döntött így, mert ügyvezetőként ő is elkötelezett volt, és magas fizetést, prémiumot kapott, nem a profitorientáltság dominált. Már csak azért sem, hisz közfeladatot, közpénzből látunk el döntően, a magánforgalom a tíz százalékát sem éri el a bevételnek. Ráadásul a közfeladatot az egyetem delegálta a Központnak, úgy éreztük tehát, nincs jogunk arra, hogy osztalékot vegyünk ki belőle. Az alapítványok pedig a minőségi munkával, a kutatási lehetőségekkel kapták vissza a hasznukat.

-Ez a 3 Teslas MR a világtrendnek megfelelő minőséget jelenti?

-Igen, a 3 Teslasokból egyre több akad a világban, a másfél Tesla már valójában csak a rutin munkára való. Vannak nagyon drága, 7 és fél Teslas humánkészülékek is, de a hatalmas befektetést nem hozzák vissza. Volt egy projekt a Siemens-szel hat évvel ezelőtt egy nagy térerejű gépre, de aztán rájöttünk, hogy nem tudnánk okosan kihasználni. A tudományos portfólió erősítését célozva időközben komoly pályázatokat is nyertünk, volt olyan év, hogy majdnem egy milliárd forintot. Ebben komoly szerepük volt a regionális politikai szereplőknek is, szerencsénkre, a segítőknek a támogatást minőségi munkával sikerült megköszönnünk, és ez alatt a minőségi ellátást értem.

-Van-e olyan szinten ez az ellátás jelenleg, mint Svájcban?

-Nincs. Ott három-négyévente cserélik a gépeket, mindig a legjobbakkal dolgoznak. Itt ezt nem tudjuk megvalósítani, de elfogadható szinten teljesítünk, és ami fontos, nagy lelkesedéssel. Az ügyvezető váltásnál is nagy szerencsénk volt, mert bekerült Bogner Péter radiológus professzor, aki szakmabéli, ugyanakkor a pénzügyekhez is ért, tehát tudja azt, milyen asztallábat kell faragni ahhoz, hogy öt év múlva is eladhassa azt a bizonyos asztalt.

-A Radiológiai Klinikával milyen az együttműködésük?

-A Magyar Tudományos Akadémia az adófizetők pénzéből kutatócsoportot működtet a PDK bázisán. A magánszférában működő kutatócsoportok eddig nem részesültek ilyenben, ez az első ilyen példa. Már csak ezért is mindent elkövetünk azért, hogy ezt minőséggel bástyázzuk körbe. Nincs még egy olyan központ az országban, ahol dedikált MR-biológus és MR-fizikus akadémiai pénzből dolgozik, kutatómunkát végez, új felfedezéseket tesz, és ezeket az újdonságokat a rutin eljárásba kerülő betegek is megkapják. Hogy vajon jó-e ez a Radiológiai Klinikának? Erre azt tudom válaszolni, hogy mi, a PDK létével, azzal, hogy nem a külföldi nagybefektető jött ide, és nem az történt, mint Szegeden, Győrött, vagy a MÁV Kórházban, a Radiológiai Klinikát is segítettük, és jobb helyzetbe hoztuk. Ha jött volna ugyanis az IMC, akkor nem lenne két MR gépünk, és a Radiológiai Klinika sem nyert volna négy-öt éve egy kétmilliárdos fejlesztési pályázatot. A PDK nonprofit léte tette ezt lehetővé, így kerülhetett a Klinikára egy olyan CT, ami Európa legmodernebb gépe, és így válhatott a pécsi Klinika a legjobban felszereltté az országban. A PDK-nak racionálisan kell működnie, itt nem lehet deficit, ahogyan az egyetemnél. Ha ezt is figyelembe veszzük, a teljesítményünk minden szempontból helytálló. Ha belefér még egy kis – nem éppen szerénységre utaló - dicsekvés, a PDK munkája alapján értük el azt, hogy az Akadémia közgyűlésén az elnökség egy orvosi témát, a képalkotást jelölte meg díszelőadásnak 2014-ben. Ez azért nagy szó, mert harminc éve nem volt orvosi témája egy MTA közgyűlési díszelőadásnak. Szívesen állnék bármilyen erkölcsi bíróság elé. Mint ahogyan kellett is állnom, hisz számos névtelen feljelentés érkezett azzal kapcsolatban, ki, milyen hasznot húz ebből. Szerencsére, de korántsem véletlenül, innen senkit sem vitt el a rendőrség bilincsben.

-A hétköznapokban milyen a munkamegosztás a Radiológiai Klinikával?

-Egészen harmonikus, semmiféle problémát nem látok, mert nagyon jók a szereplők. A Radiológiai Klinika számos munkatársa itt alkalmazott, tehát teljes az átjárás. Nem létezhet olyan kérés, amit ne teljesítenénk, hisz két MR gép is van nálunk. A pécsi polgár, akinek képalkotó eljárásra van szüksége, azt gondolom, sokkal jobban jár ma, mint egy szegedi, vagy bármilyen más városból való, mert rendkívül széleskörű szolgáltatást kap. Az is nagyszerű, hogy a neuroradiológai profilban kettős leletezésre nyílik mód, ami azt jelenti, hogy a neuroradiológus szakorvos leletét egy másik szakorvos kontrollálja. Ezzel a rendszerrel Svájcban is megállnánk a helyünket. Sorolhatnám a jó példákat: ha szükség van egy komplexebb térdízületi diagnózisra, azt az a Hetényi Szabolcs doktor végzi, akinek Barcelonában volt sokáig a székhelye, és aki a londoni olimpián a három legjobb MR szakértő közt volt.

-Van-e elég radiológusuk, annak tudatában, hogy ma ez egy hiányszakma?

-Szerencsére mindig volt elég emberünk, mert meg tudtak élni a fizetésükből, és értelmes munkát tudtak végezni.

- Mik a további célok?

- Azt kellene elérni, hogy az egyetem vásárolja be magát a Diagnosztikai Központba, hisz eddig is az történt, hogy egy funkció átkerült egy közösséghez, amely igyekszik azt jobban működtetni.

Az interjút készítette: Schweier Rita
Az írás az Orvoskari Hírmondó február-márciusi számában olvasható:
http://aok.pte.hu/hu/hirmondo

 

Hírarchívum