Hírek

Sajtószoba - 2015. március 26, csütörtök

Fájdalom és szenvedés

Figyelő - 2015-03-26 - 40. oldal

Szükséges rossz


A fájdalom a környezethez való alkalmazkodás egyik lényeges tényezője, erre alapul az életben maradás és az evolúció. Csillapítása megfelelő gyógyszerekkel s eszközökkel történhet.

Minden élőlény, a legprimitívebb sejtes szerveződések is reagálnak a létüket veszélyeztető hatásokra. A fejlettebb élőlényeknél a fájdalomra adott válasz menekülési reakciót vált ki, valamilyen elhárítási akciót is produkál. A fejlett központi idegrendszerű élőlények képesek a kínzó érzéssel azonosítani a közelgő veszélyt, az ember, de a főemlősök is társítani tudják ezt a szenvedéssel. A fájdalom ennek olyan mértékű megélése, amely testi elváltozásokat is okozhat - alapvető emberi tulajdonság.
A világon valószínűleg néhány tucatnyira tehető azok száma, akik veleszületetten nem éreznek erős fájdalmat, ők azonban - mivel későn ismerik fel a testükben előforduló kóros elváltozásokat, sérüléseket - folyamatos életveszélynek vannak kitéve. De a civilizációs ártalmak - például a cukorbetegség, az alkoholizmus - is okozhatnak érzéskieséseket. Ilyen például a tartósan magas vércukorszint okozta talpi fekély, amely nem okoz fájdalmat, a beteg nem észleli a valós veszélyt, ami a láb elvesztéséhez vezethet. Komoly kihívás a fájdalom objektív mérése, hiszen olyan szubjektív érzés, ami bizonyos mértékig uralható. Még a fakírok is éreznek fájdalmat, de pszichésen képesek azt kontroll alatt tartani.
Az akut fájdalom esetében a megfelelő idegi struktúrák figyelmeztetik a testünket, hogy helyezze készenlétbe a védekezéshez használt szerveinket (szem, izmok, légzés, keringés stb.) a meneküléshez. Krónikus fájdalomról akkor beszélünk, mikor annak mértéke elveszti biológiai
szignál jellegét, akkor is érezzük, amikor már nincs módunkban elhárítani a bajt.
A fájdalmakért felelős idegi struktúrák önmaguk is megbetegedhetnek, például mérgezés, az alkohol, a cukorbetegség miatt, ilyenkor igen erős és tartós fájdalom alakulhat ki. Ennek jellegzetessége, hogy ott érezzük, ahol a testünknek nincs semmi baja, ez a fantomfájdalom valóban "hallucináció". Egyik típusos példája a rohamokban jelentkező cluster fejfájás, ami villanásszerűen indul, s akár öngyilkosságba kergetheti a beteget, pedig semmilyen módszerrel nem lehet organikus elváltozást kimutatni.
A fájdalom nemcsak az elszenvedőjét, de a környezetét is hátrányosan érinti, hatással van a társadalomra, és káros a gazdaságra is. Ezért a csillapítása elengedhetetlenül fontos, ami a gyógyítás integrált része.
Szerencsére ma már vannak hatásos csillapítók, amelyek a fájdalmak nagy részét enyhíthetik, de azt teljesen nem lehet megszüntetni. Ma is a leghatásosabb szer a több ezer éves morfin vagy annak valamilyen származéka, amely többféle formában és dózisban áll rendelkezésünkre. A készítmények az esetek túlnyomó részében szájon át adhatók, tartós a hatásuk, s dózisuk fokozatosan emelhető, mellékhatásuk ritkán és enyhe formában jelentkezik. A készítmények másik formája a fájdalomcsillapító tapasz, ami bőrön át akár 48-72 óráig is hatásos. Előnye, hogy akkor is alkalmazható, ha a beteg szájon át nem képes a gyógyszer bevételére. Az erős fájdalmak oka összetett, ezért enyhítésükre nem elegendő csak opiátokat, morfinszármazékokat adni, hanem más, enyhítő gyulladáscsökkentőket is alkalmazni kell. Főleg onkológiai megbetegedésekben figyelembe kell venni azt is, hogy a fájdalmak összetett jellegűek, ezért a pszichés hátterüket is kezelni szükséges.
A fájdalmak agyunkhoz való eljutását - az idegi vezetéséből adódóan - számos anatómiai ponton befolyásolhatjuk, átmenetileg vagy véglegesen az idegi vezetést felfüggeszthetjük. Ezekre legalkalmasabb a különböző helyi érzéstelenítők ideg közeli alkalmazása, idegblokádok végzése a különböző gyógyszer-kombinációk használata segítségével. Ezek az invazív eljárások tartósan képesek a tűrhetetlen fájdalmak mérséklésére vagy megszüntetésére. Már rendelkezünk megfelelő beültethető eszközökkel, amelyek megkönnyítik a gyógyszeradagolást. Vannak olyan eszközök, melyek a kínos érzést vezető idegpályák elektromos ingerlésével blokkolják a folyamatot. De bizonyos fájdalmak enyhíthetők nem hagyományos orvosi kezelésekkel is. A mozgásszervi megbetegedések esetén például különböző fizikoterápiás eljárásokat, gyógytornát alkalmazhatunk.
A kezelés egyik kulcsa a fájdalomcsillapítással foglalkozó szakambulanciák működése, ahol a terápiában jártas szakemberek megfelelő műszeres felszereltséggel gyógyítanak.

Hírarchívum