Hírek

Intézeti hírek - 2015. március 6, péntek

Fenyegető a régi, eltűnt betegségek újbóli megjelenése

- interjú dr. Szilárd István professzorral, a Migrációs Egészségügyi Tanszék vezetőjével

Októberben a roma közösségek egészségügyi helyzetéről rendezett többnapos nemzetközi szimpóziumot Pécsett, novemberben közvetítése eredményeként együttműködési megállapodást írt alá a PTE a WHO Európai Irodájával, decemberben pedig Amerikában és Angliában járt a migrációs népegészségügyi helyzetet tanulmányozni. Határtalan szenvedéllyel beszél a munkájáról, ami számára valódi elhivatottság. Folyamatosan tanul, és amit ily módon kap, azt igyekszik gyorsan át is adni a fiatalabb nemzedéknek. Az élen jár, hisz a pécsi egyetem az elsők közt biztosított kiemelt szerepet a migrációs egészségügy kérdésének mind a kutatásban, mind az oktatásban.

-Kollégáival az Amerikai Külügyminisztérium ösztöndíjasaiként két hetet tölthettek az USA-ban, ahol már hihetetlen tapasztalat gyűlt össze migrációs ügyekben, így a bevándorlással kapcsolatos egészségügyi kérdésekben is. Miként volt ez tetten érhető?

-Ez egy tanulmány körút volt, ami az USA migrációs egészségügyi programjait teljes mélységében megmutatta, azt a több mint száz éves hagyományt és gyakorlatot, ami az övék. Washingtonban, San Franciscóban, Atlantában és New Yorkban jártunk. Washingtonban elsősorban a kormányzati szintű intézkedésekbe nyertünk bepillantást. Ez is hasznos volt, ahogyan az emberkereskedelem témája is, ami az USA számára is kiemelten kezelendő kérdés. Találkoztunk egy olyan teammel, melynek tapasztalatait jó lenne itthon is kamatoztatni, főként az áldozatok segítésével foglalkozó felkészítőknél, mind egészségügyi, mind rendészeti vonatkozásban. Bízom abban, hogy ebben a témában is sikerül majd együttműködésére lépnünk velük. Nagyon szigorú az az egészségügyi kritériumrendszer, amit ők a legális bevándorlókkal kapcsolatosan felállítottak, és aminek meg kell felelniük már a vízum igénylésekor. Ám ez mégsem azt jelenti, hogy az amerikaiak kirekesztőek lennének, mindössze tudni szeretnék, az illető, aki Amerikába jön, milyen egészségügyi kondíciókkal bír. Ha netán közvetlen veszélyt jelentene, mert mondjuk, aktív tuberkulózisban szenved, akkor sem tiltják ki. Javasolnak egy, a WHO által meghatározott hat hónapos terápiás protokollt, ami után újra vizsgálják, és ha gyógyultnak minősül, befogadják. Az kaphat három hónapnál hosszabb letelepedési-munkavállalási engedélyt, aki még saját hazájában átesik az általuk meghatározott vizsgálatokon.

-Magyarországon ez hogyan történik?

-Nálunk nem vizsgálat, hanem bevallás alapján történik mindez. A miénk egy messze liberálisabb rendszer, ugyanakkor egészségügyileg jóval kockázatosabb. Példa lehet ebben a vonatkozásban az USA mellett Kanada, Új-Zéland és Ausztrália is, akik szintén ezt a szigorított egészségügyi bevándorlás-politikát vallják. Ugyanezt a protokollt az illegális migránsoknál is fontosnak tartják. Szerencsés időpontban érkeztünk erre a tanulmányútra abból a szempontból is, hogy Obama elnök akkor jelentette be, hogy az USA-ban illegálisan tartózkodó, mintegy ötmillió migráns számára ad egy három éves felmentési periódust, ami alatt nem utasítják ki őket, de az integrációjukhoz fontos lépéseket megkövetelik tőlük, első helyen az egészségügyi alkalmasságot. A bejelentés időpontjában mi éppen Atlantában voltunk, ahol az Egyesült Államok Közegészségügyi Központja (Center for Disease Prevention and Control - CDC) működik, a világ vezető ilyen jellegű intézményeként. Az ott dolgozó kollégák az elnök szavaira bizony, erősen fogták a fejüket, hisz nekik kell elvégezniük záros határidőn belül ezt a plusz ötmillió vizsgálatot.

-Köztudott, hogy Magyarországon is egyre jobban nő a bevándorlók száma. Mégis mit jelent ez arányaiban?

-A zöld határon hazánkba érkezettek száma néhány évvel ezelőtt még nem haladta meg az évi egy-két ezret, 2013-ban már több mint tizenkilenc ezren voltak, 2014-ben pedig – úgy, hogy még nincsenek összesített adatok az évre -, de valószínű, hogy ezt a számot is túllépi a menedékkérők száma. Fokozatosan növekvő migráns áradattal kell számolnunk tehát, és erre fel kell készülnünk. Első lépésben a határrendészetet kell felkészíteni és megerősíteni. Bővíteni kell továbbá a befogadó állomásokat, és szükség esetén újakat kell építeni. A harmadik lépcső pedig az egészségügyi biztonság megteremtése, megfelelő szakemberek képzésével. Azok a kormányzati szervek, amelyek ezért felelősek, nagy nyomás alatt vannak, és próbálnak minden tőlük telhetőt megtenni. Mi, a magunk részéről szakemberek képzésével, valamint kutatásokkal tudunk segíteni. Ami a nehézséget jelenti, hogy a migránsokkal kapcsolatban nincsenek egészségügyi adatbázisok. Egyik kutatásunk éppen ezt célozza, hogy legyen egy ilyen adatbázisunk Magyarországon, hisz tervezni ez alapján lehet majd.

-Sőt, egy közös, európai adatbázison is gondolkodnak, ami a WHO-val nemrégiben kötött megállapodásban is szerepel.

-Ez így van, össze kell fésülnünk azt, amit tudunk, és egy egységes egészbe kell rendeznünk, ez az egyik fontos, közös célkitűzésünk, amit meg is fogalmaztunk ebben a szerződésben.

-Az alapján, amit eddig tudnak, melyek a legfontosabb betegségcsoportok, amelyekre már most fókuszálnak, és amelyek esetleg segíthetnek a többi összegyűjtésében?

-Elég széles a spektrum. A közvéleményt leginkább a trópusi betegségek érdeklik, holott azok jelennek meg a legkevésbé. Az Ebola is pánik volt, de nem kell félni, hogy járvány lesz belőle Európában. Azokban az országokban, ahonnan a migránsok zöme származik, ott a közegészségügyi hálózat nagyon gyenge. Van, ahol ki sem fejlődött, ilyen Afrika néhány országa, vagy összeomlott, ilyen Szíria, de Moldovában és Ukrajnában sem jó a helyzet. Azok a vakcinációval megelőzhető betegségek, amiket Európában sikerült kiirtanunk, potenciális veszélyforrásokként ismét megjelenhetnek olyan közösségekben, ahol az átoltottság nem volt teljes. Mikro-járványok tehát újra kitörhetnek. Bulgáriában például volt kisebb kanyarójárvány, mivel ott a kisebbségben élő roma lakosság nem volt kellően átoltott. Ebben az is közrejátszhat, hogy mostanság a szülők körében nagy a tiltakozás az oltások miatt. Különösen Németországban erősödtek meg ezek a mozgalmak, amelyek nagy károkat okozhatnak. Törökországnak nincs kapacitása arra, hogy több millió menekültjét kellően ellássa, ott a szír menekülttáborban gyermekparalízis tört ki. Félő, hogy ismét megjelenik Európában is. Nem szabad elfeledkeznünk a tuberkulózisról. A hazánkba érkező, illegális bevándorlók nagy része magas TBC fertőzöttségű országból származik. Ráadásul az elégtelen, nem végigvitt terápiával kezelt betegeknél kialakulhat a gyógyszer rezisztencia, ami tovább nehezíti a helyzetet. Igazán ezeknek, a vakcinációval megelőzhető, régi betegségeknek az újbóli megjelenése a fenyegető.

-Ebben a WHO-val kötött megállapodásban a közös kutatások és tréningek mellett benne van az is, hogy szakmai ajánlást fogalmaznak meg a politikai döntéshozóknak. Mit tudnak elérni ilyen szinteken?

-Jelen pillanatban az Európai Uniónak nincs migrációs egészségügyi politikája, részintézkedések vannak csupán, koherens koncepció híján. A WHO-nak sincs ilyen. Ezért ez az egyik fontos feladatunk ebben az együttműködésben, hogy egyetlen partner egyetemként – az Egészségügyi Világszervezet szakértői csapatával együtt - részt vegyünk ennek a migrációs egészségügyi politikának a kidolgozásában. A Világszervezet évente tart közgyűlést, ahol a komolyabb határozatokat, programokat szentesítik. Remélhetőleg ezt a koncepciót is elfogadják, ami majd a tagországok számára kötelezővé válik. A migrációval foglalkozó magyar kormányzati szervekkel már hosszú évek óta együttműködünk, tapasztalatainkat, javaslatainkat megosztjuk velük. Magyarország számára azt az előnyt is biztosítani tudjuk, hogy a nemzetközi együttműködéseink révén közvetlen partnerkapcsolatokat tudunk ajánlani. A migrációs egészségügynek egyébként nem olyan régi a története. A téma 2007-ben, amikor én még a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) európai egészségügyi programjainak a vezetője voltam, az Unió portugál elnöksége idején vált prioritássá. 2007 őszén rendeztek először uniós konferenciát azzal a címmel, hogy „Migráció és egészségügy az Európai Unióban”. Ekkor szakadt át a gát.

-Az is előnyt jelenthet ennek a migrációs egészségügyi politikának a kialakítása szempontjából, hogy itt, az egyetemen van a bázisa a WHO Newsletterének, azaz annak a szerkesztőségnek, mely negyedévente elektronikus folyóiratot bocsát ki a tagoknak.

-Ez valóban így van. Ahhoz, hogy egy javaslat átmenjen a gyakorlatba, az ebben kompetens döntéshozókat folyamatosan bombázni kell. Nagyon sok területen sürgős intézkedésekre lenne szükség. Meg kell találnunk mindazon formális és informális csatornákat, melyeken keresztül bizonyos ügyek fontosságát sikerül elfogadtatnunk. A folyóirat szerkesztése bizalmat jelent, annak elismerését, hogy rendelkezünk azzal a szakértelemmel és kitartással, ami szükségeltetik egy ilyen munkához. Ehhez az is kellett, hogy a pécsi egyetem idejekorán felismerje, mekkora szerepe van mindebben az oktatásnak, a szakemberképzésnek. Még Németh Péter dékán úr volt az, aki a migrációs egészségügyet az egyetemen belül új prioritási területnek tette meg, és jelenleg Miseta Attila dékán úr teljes támogatását is élvezzük. Az akkor felállt team azóta is bizonyítja ennek fontosságát. A WHO-val kötött együttműködési szerződés formailag is keretet ad a munkánknak

-Hadd kérdezzek valami személyeset! Mi kellett ahhoz, hogy ezt a komoly szerepet betölthesse az egyetem? Egy harcias, küzdő vezető, amilyen Ön?

-Diákkoromban, és még fiatal doktorként is versenyúszó voltam. Az a szemlélet, hogy valamiért meg kell küzdeni, eredendően a sportból származik. Ugyanakkor nem vagyok egy konfrontatív típus, sokkal inkább vagyok a szelíd erőszak és a kitartás híve. Ha embereket kell együttműködésre bírni, akkor a meggyőzés erejében hiszek, hosszú távon pedig a türelemben és a kitartásban.

-Angliai útjáról még nem beszéltünk. Ahogyan említette, az nem tanulmányút volt, sokkal inkább az előadások játszották a főszerepet.

-Valóban, oda szakértőként érkeztem, a négy nap alatt négy előadást tartottam. A Leicesteri Egyetem látott vendégül egy 12 európai egyetemből álló konzorciumot, melynek célja, hogy az orvosképzésben megjelenítse a kulturális kompetenciát. Ez a migrációhoz és az etnikai-kisebbségi programhoz is kapcsolódik, egyetemünket ezen belül a minőségbiztosítási feladatokkal bízták meg. Leicester azért is egy nagyon érdekes, régi típusú angol középváros, mert lakosainak a fele indiai származású, nem véletlen tehát, hogy ez az egyetem csatlakozott a konzorciumhoz. A másik helyszín London volt, ahol egy kétnapos szeminárium keretében az angliai romák szociális-egészségügyi helyzetével foglalkoztunk. Nagyon örülnék, ha Európa többi országában is sikerülne olyan anyagi eszközökkel és társadalmi elfogadottsággal kezelni az ügyüket, mint ahogyan ezt az angolok teszik. Ugyan én voltam a vendégelőadó, mégis sokat tanultam tőlük, ahogyan a már említett amerikaiaktól is. Utóbbiakra kissé visszatérve, náluk az egészségügyi-szociális egyetemi képzésben benne foglaltatik a migránsok gyakorlati segítése is, azaz kimennek hozzájuk a hallgatók, és az egészségügyi ellátást a menekülttáborokban adják meg nekik. Mi ehhez képest még csak az elméleti oldalnál tartunk. Hallgatóinkat fontos lenne elvinni a roma falvakba, valamint a menekülttáborokba, ahol részt vehetnének a szűrővizsgálatokban, az egészségügyi ellátásban. Amerikában a rezidens orvosoknak feladatuk, hogy szűrjék a migránsokat. Szeretném, ha a pécsi egyetem a közeljövőben Európában ebben is útmutató lehetne.

-A hallgatók a pécsi egyetemen mennyire érdeklődőek ezen témák iránt?

-Szerencsére, a várakozásainknak megfelelően érdeklődnek. Speciális kurzusaink félévesek, párhuzamosan négy választható témakör van, melyekben 30 - 30 magyar és 30 - 30 angol nyelvű hallgatót tudunk fogadni; a lehetséges létszám mindig megvan. Persze, ez kevés ahhoz képest, összesen hány hallgatónk van. E mellet a reguláris képzésben a családorvostanon és a foglalkozás-egészségügyön belül is vannak óráink, melyek az egész hallgatói spektrumot érintik, tehát a témáról mindenki hall. A pécsi egyetem koordinálásával – öt másik európai egyetemmel karöltve –, kidolgoztunk egy migrációs egészségügyi mesterkurzust is, bízom abban, hogy ezt is elindíthatjuk a 2015-ös tanévben.

-Az októberben Pécsett rendezett roma egészségügyről szóló uniós tanácskozás végén megfogalmaztak egy deklarációt, melynek alapján már most, az év elején elkezdenek dolgozni ebben a témában is. Mit jelent ez?

- Január végén egy újabb tanácskozásra hívjuk azokat a baranyai civil szervezeteket, önkormányzatokat, szakembereket, akik részt vettek ezen a szimpóziumon és a deklaráció megfogalmazásában, hogy a gyakorlati kérdésekről beszéljünk. Olyan mentorokkal szeretnénk elkezdeni dolgozni, akik a roma közösségeken belül az egészséggel kapcsolatos szemléletet formálni tudják, együtt a közösséggel, a közösségért. Ennek az oktatási anyagát is előkészítjük, hogy ebben az évben ezt a képzést is elindíthassuk. Mindeközben Pécs városával is szeretnénk szorosabb együttműködésre lépni, hogy a szegregációs programokban a saját eszközeinkkel, oktatással, stratégiai tanácsadással segíteni tudjunk.

Az interjút készítette: Schweier Rita
Az írás az Orvoskari Hírmondó januári számában olvasható:

http://aok.pte.hu/hu/hirmondo

Hírarchívum