Hírek

Sajtószoba - 2014. július 17, csütörtök

Bódis József


HVG - 2014-07-17 - 74. oldal


"A daganatos betegeim sok mindenre megtanítottak: leginkább arra, hogy soha ne mondjam azt, hogy már nincs mit tenni" - világít rá sokszor sziszifuszinak látszó munkája ihlető forrására a Magyar Rektori Konferencia (MRK) második elnöki ciklusát kezdő, 61 éves elnöke, akit nemrég nagy többséggel újraválasztottak a Pécsi Tudományegyetem élére is. Csurgón született, a helyi Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban érettségizett, ami "jó alapokat adott". Apja cukrász, szakács, később pedig pék volt. "Legszívesebben kutató fizikus lettem volna, még a vér látványától is undorodtam, de szüleim úgy gondolták, legyen rendes foglalkozásom." A Pécsi Orvostudományi Egyetemen diplomázott 1977-ben, majd szülész-nőgyógyász szakvizsgát tett. A pécsi klinikán, majd a Baranya Megyei Kórházban osztályvezető főorvosi posztig vitte, közben másfél évet a németországi Tübingenben is lehúzott, "de mivel lelkem mélyén már tősgyökeres pécsi, azaz tüke vagyok, visszahúzott a szívem". A klinikai és a magánpraxis mellett a Pécsi Tudományegyetemen is tanított, ahol 2005-ben megszervezte az Egészségtudományi Doktori Iskolát. 2006-ban dékánnak, 2010-ben pedig az egyetem rektorának választották. Az MRK mellett a Magyar Nőorvostársaság elnöki tisztét is betölti.
Volt évfolyamtársból lett feleségével - aki a Nukleáris Medicina Intézetet vezeti - egy kertes családi házban él Pécsett. Lányuk építészmérnök, fiuk jogász. Szenvedélye a kerékpározás és a főzés. "Specialitásaim a vadételek, jól csinálom a sülteket, de a barátok megkövetelik a bográcsos kolbászos-csülkös bablevest is." Főzőtudományát sokan élvezhetik: "idén volt negyedszerre, hogy főztem a hallgatók által szervezett, mintegy kétezer fős nemzetközi esten".

- A 2010-es kormányváltás után egyszer már vezette a Rektori Konferenciát, most kétéves kihagyás után vette át ismét a stafétabotot. Mindig akkor találják meg, amikor más nem vállalja?
- Kétségtelen, hogy az első elnöki ciklusom egybeesett a felsőoktatási rendszer tervezett reformjával, most pedig a kancellária-rendszer borzolja a kedélyeket. Akkor is, most is sokan kapacitáltak, mert a helyzet problémamegoldó típusú embert kívánt, és én ilyennek tartom magam.

- Jobban szót ért a kormányzattal, mint a rektortársai?
- Nem szívesen konfrontálódom, és azt gondolom, rektorként állami intézmény élén állni megkövetel egyfajta lojalitást a mindenkori kormányzat iránt. De amikor az ember veszélyérzete jelzi, hogy bajok lehetnek, akkor ezt muszáj megfogalmazni, és ezt mindig meg is tettem. Az újbóli megválasztásomat részben annak tulajdonítom, hogy nincs nagy ellenérzés velem szemben a politikában sem.

- Sőt akadnak követői is, már ami a rektori elképzeléseit illeti: pályázatát két másik egyetem rektorjelöltje is forrásmunkaként használta, azzal a szépséghibával, hogy nem jelezték, honnan az idézet. Büszke rá, hogy már plagizálják?
- Ez érdekes történet. Az egyik kolléga engedélyt kért a felhasználásra, amit én örömmel meg is adtam, a másik elkövette azt a hibát, hogy nem hivatkozott rám és nem is kért engedélyt. Kár, mert neki is megadtam volna. Azóta mindkettőjükkel találkoztam, és bennem nincs semmi tüske.

- Nemcsak az önt plagizálóknak, de önnek is lehettek kellemetlen percei, amikor nyilvánosságra került az a hangfelvétel, amin a közbeszerzések megkerülésének lehetőségéről diskurál az egyetem akkori, azóta súlyos bűncselekményekkel megvádolt gazdasági főigazgatójával.
- Nagyon nyílt ember vagyok. Ezért is borzasztóan zavar, ha övön aluli támadások érnek, márpedig ez az volt. Ha meghallgatnák a nyomozók által készített teljes felvételt - ami személyiségi jogok miatt nem lehetséges -, kiderülne, hogy épp az ellenkezőjéről van szó, mint amit a kiragadott részlet sugall. Gondolhatják, ha sáros lettem volna, akkor én is járhatnék Győrbe tárgyalásokra, de nem így áll a helyzet.

- Fő hivatása az orvoslás, de hogy jött épp a nőgyógyászat?
- Egyetemista koromban hormonokkal, hormonszabályozással foglalkoztam, de mire végeztem, a kutatócsoport meghatározó tagjai elmentek. Olyan területet kerestem, amiben vannak hormonok, van műtét, és siker. Nem is tudom, hány gyermeket segítettem a világra, ezerig számoltam.

- Az egészségügy egyik leggyakrabban támadott területén dolgozik. Bántja, amikor a nőgyógyászokkal példálóznak?
- Az igaztalan támadást nehezen viselem. Arról van szó, hogy hozzánk a hölgyek általában nem betegen jönnek, és általános elvárás, hogy egészségesen is távozzanak az újszülöttel. Ha valami szövődmény van, rögtön ránk sütik, hogy műhiba. Innentől már csak védekezhetünk, ami mindig szánalmas. Nincs rá jó reakció. Ahogy a hálapénz esetében sem, ami szerintem nem nálunk a legjellemzőbb. Mindig is elítéltem, ha valaki elvárja, előre kéri vagy elfogadja, netán tarifái vannak. Szerencsére én már nem szorulok rá, mint a kezdők.

Letölthető dokumentum(ok)

Hírarchívum