Hírek

Sajtószoba - 2014. március 27, csütörtök

Tudásgyár


HVG - 2014-03-27 - 36,37. oldal

Az első magyar egyetem

Mesés fizetéssel csalogatták a tanárokat az 1367-ben létrehozott első magyar egyetemre, amelynek restaurált épületét a múlt héten adták át.

"Magyarország királyának kérésére rendeljük, hogy Pécs városában legyen studium generale, amelyben az egyházi és polgári törvény s minden más nem tilos tudomány, a hittudományon kívül, taníttassék." A katolikus egyház kétszázadik pápája, a később boldoggá is avatott V. Orbán e szavakkal adott 1367. szeptember 1-jén engedélyt az első magyarországi egyetem alapítására, egyszersmind jelezve: a püspöki székhelyen felállítandó intézmény nem lehet egyenrangú a legnagyobb európai univerzitásokkal, köztük a bolognaival vagy a párizsival. A feltételezések szerint Pécsnek azért kellett megelégednie a studium generale minősítéssel, mert az akkoriban avignoni székhelyű, francia befolyás alatt álló egyházfők kényesen vigyáztak, nehogy konkurenciát támasszanak a teológiai oktatás fellegvárának számító párizsi testvérintézménynek. Az avignoni pápák idején alapított 18 egyetem közül csupán 9-ben oktathattak teológiát.
Utóbbiak közé tartozott a pécsi előtt 19 évvel a Német-római Császárság székhelyén létrehozott prágai egyetem, amely a közép-európai felsőoktatási központok közül a legtekintélyesebbé vált. A régióban akkortájt indult komolyabb egyetemalapítási hullám: Prága után Krakkó (1364), Bécs (1365), majd Pécs következett, amely a 29. ilyen intézmény volt Európában - hangzott el az ottani középkori egyetem rekonstruált épületének múlt keddi átadásán.
Akkoriban különlegességnek számított, hogy nem királyi székhelyen állítottak fel egyetemet. Ennek csak kis részben lehet az a magyarázata, hogy a fennmaradt források szerint Magyarországról a zágrábiak mellett az idő tájt a pécsi diákok zarándokoltak legnagyobb számban külföldi egyetemekre. A döntés ugyanis elsősorban az akkori pécsi püspök, a Rajna mellől származó Koppenbachi Vilmos politikai súlyának szólt, akit tíz évvel korábban nevezett ki titkos kancellárjává és a királyi kápolna alispánjává I. (Nagy) Lajos. Vilmosnak több ízben is komoly szerepe volt a XIV. század derekán abban, hogy a magyar király, illetve IV. Károly német-római császár és cseh király között kialakult konfliktusok rendre megegyezéssel végződtek. Az emiatt a pápa bizalmát is bíró püspöknek köszönhető az is, hogy az 1370-es évek legelején megállapodás született Nagy Lajos Mária nevű lánya és a császár másodszülött fia, Zsigmond későbbi nászáról.
A prágai egyetemet is jól ismerő Vilmos a királyi diplomácia vezetőjeként szembesült azzal, hogy nincsenek megfelelően iskolázott - elsősorban a kánonjogban jártas - szakemberek a keze alatt. Ezért is kellett a bolognai mintára megszervezett jogi és filozófiai tárgyakat oktató egyetem, amelynek alapítását V. Orbán egyebek mellett azzal a feltétellel engedélyezte, hogy - mint levélben figyelmeztette Lajos királyt - elveszhet az egyetemfenntartási jogosultság, ha a tanárok nem kapják meg az illendő juttatásokat.
Talán ennek is köszönhető, hogy a korabeli viszonyokhoz képest szinte fejedelmi apanázs ígéretével sikerült az akkor még Quinque Ecclesiaenek (Öt templomnak) nevezett városba csábítani a nagy nemzetközi tekintélynek örvendő jogtudóst, a bolognai Galvano Bettinit. Évi 600 aranyforint fizetéssel, lakással, valamint Ürög falu 70 forintot érő tizedével "kínálták meg" a professzort, amivel tízszer annyit keresett, mint Bolognában szokás volt - hívja fel a figyelmet A középkori pécsi egyetem és alapítója című tanulmányában Petrovics István, az Aetas folyóirat egyik 2005-ös számában. Bettinin kívül keveset tudni az egyetem oktatói gárdájáról. Kutatók feltételezik, hogy ugyancsak taníthatott Pécsett a "rendkívül tehetséges, sokoldalú és igen aktív" Hermann Lurtz, aki utóbb Prága, Bécs, Erfurt egyetemein bukkant fel, és orvosprofesszor, majd dékán, illetve rektor is lett, ám épp a mecsekaljai tevékenységéről nemigen maradt fenn forrás.
Az első magyar univerzitás diákjairól sincs sokkal több információjuk a történészeknek. A kevéske adat egyike viszont épp arról tájékoztat, hogy az egyetemi élet során nem lehettek ritkák a tettlegességig fajuló veszekedések. A történet szerint egy György nevű diák összekülönbözött egyik társával, Kancellár Jánossal, aki elől barátjával együtt menekülni kényszerült. A két ifjú az egyetem rektoránál keresett menedéket, ám János bottal támadt a békítőként fellépő elöljáróra. Az összetűzésnek az lett a vége, hogy György íjjal szemen lőtte Jánost, amibe az néhány napon belül belehalt.
Máig nem tudni, meddig működött az egyetem, ám az valószínű, hogy érzékenyen érinthette mind Vilmos püspök 1374-es, mind Nagy Lajos 1382-es halála. Vilmos elhunyta kapcsán például megjegyzi a már idézett Petrovics, hogy Galvano Bettinit még abban az évben visszahívta a pápa Bolognába. Egyes kutatók ennek ellenére a XV. század elejére teszik az első magyar egyetem bezárását, míg mások úgy gondolják, ez már az 1390-es években bekövetkezhetett. Frantisek Kavka cseh történész abból következtet utóbbi dátumra, hogy akkortól egyre több pécsi diák iratkozott be Prágában.
A hanyatlást a politikai helyzet átalakulása is siettethette. A Nagy Lajos utáni anarchiában a Délvidék az ellenkirályok bázisa lett, Pécs így fokozatosan elveszítette jelentőségét a királyi udvar szemében - legalábbis oktatási szempontból. Erre utal az is, hogy Luxemburgi Zsigmond az újabb európai egyetemalapítási hullám során nem felújította egykori egyetemét (mint Krakkóban és Bécsben tették), hanem 1395-ben, immár a királyi székhely közelében, Óbudán hozta létre a másodikat, amely pápai engedéllyel teológiai fakultást is indíthatott.

Laskovity J. Ervin 

Letölthető dokumentum(ok)

Hírarchívum