Hírek

Koronavírus - 2020. április 27, hétfő

„Az egész kar úgy működik, mint egy nagy család”

Mint ismeretes, a veszélyhelyzetre való tekintettel a felsőoktatásért felelős államtitkár utasítása alapján a PTE valamennyi karán módosult a 2019-2020-as tanév tavaszi félévének ütemezése, és március 16-tól 22-ig a rektori vezetés elrendelte a tavaszi szünetet. Ebben az egy hétben karunk oktatói is gőzerővel dolgoztak azon, hogy áttérjenek a digitális távoktatásra. Lelkileg és szakmailag is embert próbáló feladat előtt álltak, hiszen egy ilyen felkészülés normál esetben éveket igényelne. Azóta több hét telt el, és számos visszajelzés érkezett arról, hogy szakértelmük, összefogásuk eredményes volt. A közelmúlt felgyorsult eseményeinek oktatási vonatkozásairól, valamint a közeljövő lehetőségeiről, céljairól beszélgettünk dr. Nyitrai Miklóssal, karunk dékánjával.

 

Schweier Rita írása

 

-Miként lehetne összefoglalni a rendkívüli tavaszi szünet hetében történteket? A különböző intézetek oktatói hogyan álltak az oktatásszervezési-és módosítási feladatokhoz?

-Szerdai napon kaptuk a rendelkezést, miszerint a hallgatók nem látogathatják intézményrendszerünk épületeit, és ugyanazon a héten, pénteken rendelkezett rektorunk, dr. Miseta Attila arról, hogy a következő hét lesz a tavaszi szünet. A március 23-ai átállásra számos gondolat és megoldás született arról, miként biztosítható az oktatáshoz a technológiai háttér, és milyen formái léteznek a tananyagok online közreadásának. Hihetetlen kompresszióban és gyorsaságban zajlott le mindez. A hét közepére már látszott, mik az alapirányok, amik mentén elindulhatunk, sikerült a keretrendszert felállítanunk. Folyamatosan kaptam a híreket arról, hogy oktatóink elkezdték a tananyagok rögzítését, a digitális oktatás módszertanának a végiggondolását, folyamatosan mérlegelve, mi az, ami megoldható online, mi az, ami nem, avagy csak nehezen. Azt akkor még nem tudtuk, hogy ezek a tervek miként valósulnak majd meg „élesben”, és milyen hatást keltenek a hallgatóinkban.

-Volt olyan intézet, amelyhez csatlakozni lehetett, mert elképzeléseit illetően mintaként szolgált a többieknek, avagy kisebb-nagyobb mértékben a digitális oktatás már nem jelentett újat, csak az idő szűke nehezítette az átállást?

-Sok olyan intézet volt, amely már korábban is használt digitális anyagokat, eszközöket innovatív módon, és az első hírek feldolgozását követően azonnal nekifogott a gondolkodásnak. Ők gyorsan elkezdték a tervezést, majd a kivitelezést, mi pedig nem fékeztük őket, pusztán  igyekeztünk irányban tartani az elképzeléseiket. Észleltem, hogy reális kihívást látnak ebben, és időt, energiát nem spórolva dolgoznak.

-A gyakorlati oktatás digitalizációjára is számos jó megoldás született, elsőre a Sebészeti Oktató és Kutató Intézet érvarrat készítéshez használt új, online módszere jut eszembe.

-Ennek a sebészeti skill-képzésnek a fejlesztése szép példája annak, hogy egy ilyen különleges helyzetben is meg lehet találni a megoldásokat, amiket egy komoly kutatócsapat munkájának köszönhetünk. Ez a team arra is gondot fordított, hogy a jó gyakorlatok között is helyet találjon a módszerének, és ezáltal mások számára is ismertté tegye. Szerencsére több, hasonlóan remek ötlet vált valóra intézeteinkben.

Az összefogás mindig is jellemző volt karunkra, ám most ez felfokozódva, hatalmas kohéziós erővé formálódott. Az oktatók mindent megtettek és tesznek azért, hogy a különféle technológiai platformok segítségével a tőlük megszokott, magas színvonalon tudják átadni a tudást a hallgatóknak, akik hálásak ezért, és türelmesek is. Nem érkeztek felháborodott jelzések, ha egy Teams-be való belépés lassabban ment, hanem írásbeli és szóbeli javaslataikkal segítették tanáraik munkáját. Az egész kar úgy működik, mint egy nagy család, amiben mindenkinek sikerült megőriznie a szerepeit: a tanár tanár maradt, a hallgató pedig hallgató. A külső körülmények, a járványhelyzet káros hatásait ez az összefogás nagy mértékben tompította. Lassan elkezdett rutinszerűen működni a rendszer, ami előrevetítette a jövőben való gondolkodást. Ennek részeként számos javaslat érkezett a keletkezett tananyagok későbbi felhasználásáról is, ami már arra az időszakra vonatkozik, amikor visszatér a megszokott rend, és a diákok a hagyományos módon látogatják az órákat. Összegyűltek a tapasztalatok a digitális oktatás előnyeiről is, a hallgatók elmondták és le is írták, mit élveznek benne jobban, mint a személyesen tartott, kontakt foglalkozásokban. Ezt a tudásbázist járulékos tananyagként is lehet majd használni, segítséget nyújthat a vizsgákhoz, a számonkérésekre való készüléshez, és bizonyos esetekben kiváltó elemként is működhet.

Fontos látnunk, hogy a járványhelyzetnek a negatív hatások mellett építő jellege is van. Rákényszerített minket arra, hogy tudjunk még innovatívabban gondolkodni, ezt a képzéseinknél alkalmazni, eredményként pedig kiváló tananyagok születtek.

A digitális színtérre tervezett tananyagok összeállítása során az oktatóknak még inkább figyelniük kell a hallgatók igényeire, így a hangsúlyok eltolódnak, és a diákok még inkább a fókuszba kerülnek. Biztos vagyok abban, hogy a gondolkodásmódban és a hozzáállásban megjelenő változásoknak nagy hozadéka lesz a jövőben. Eddig főként azzal foglalkoztunk, az állandóan megújuló ismeretek tükrében mit kell megtanítanunk a diákoknak ahhoz, hogy kiváló orvosok, fogorvosok vagy biotechnológusok legyenek, most pedig már azon is el kell gondolkoznunk, hogy ezt hogyan tegyük. Mi az a legjobb módszer, amivel anélkül, hogy erodálnánk az átadott tartalmat, azt tanulhatóbbá, átláthatóbbá, könnyebben kezelhetővé, időben jobban eloszthatóvá tudjuk formálni. Később ebből megszületik majd a hagyományos és az új módszerek ideális egyensúlya, összhangja.

Fontos a hallgatók aktivitása, fogadókészsége és a visszajelzései is arról, számukra mik a legjobban bevált módszerek. A képzési, tanulási kultúránkban nagyon komoly fejlődéshez vezethet az, ha új módszerekkel és tananyagokkal gazdagodva, a hallgatókkal partnerségben dolgozunk, és akkor nem túlélve, hanem megerősödve vészeljük át ezt az időszakot.

-Beszéljünk egy kicsit azokról a platformokról, amiket az oktatók használnak. Ezek alkalmazásában mennyire volt egyetértés?

-A dékáni vezetés rábízta a tantárgyfelelősökre, hogy milyen platformokat használnak, ők pedig a Teams és a Zoom mellett döntöttek, a többség a Teams-et alkalmazza. Komoly feladatunk, hogy a különböző rendszerekben keletkezett tananyagokat egy nagy tudásbázisba rendezzük. Ez fontos egyrészt azért, hogy a hallgató egy helyen, megfelelő csoportosításban mindent megtaláljon, másrészt azért, hogy egymáshoz rendelhetők legyenek az abban foglaltak, emellett szelektálhatók is a redundáns elemek.

Tavaly nyáron belekezdtünk a Magyarországon egyedülálló PotePedia intelligens, digitális tudásbázisának a létrehozásába, és épp a járvány kirobbanása előtti héten írtuk alá az ezzel kapcsolatos szerződést. Ma tehát a birtokunkban van az a rendszer, ami a digitális hátterét megadja a PotePedia használatának. A most formálódó anyagok megfelelő tartalmi és arculati rendezés után kerülnek be ebbe a rendszerbe. Ez több hónapos munkát jelent, melynek során igyekszünk az oktatók terheit csökkenteni, és külön csapatot szervezünk a tananyag feltöltésének és formázásának feladataira. Oktatóinktól kérni fogjuk, hogy az előttünk álló, szeptemberben kezdődő szemeszterre vonatkozóan is kezdjék el az anyagkészítést, mivel úgy lesz komplett a rendszer, ha a tanév első és második félévét is lefedi. Ez azért is lényeges, mivel ma még nem tudjuk, hogy szeptemberben elkezdhetjük-e a hagyományos oktatást, vagy a digitális tananyagainkra kell elsősorban támaszkodnunk.

-Ebben a témában is folyamatos a tapasztalatcsere a négy orvosképző hely vezetése között?

-Igen, van, hogy hetente többször is távmegbeszélést folytatunk a tanrendről, az órarendről, a vizsgáztatásról, a szabályozásokról, az összegyűlt jó gyakorlatokról. Sokat tanulunk egymástól, a bevált módszereket közösen alkalmazzuk. Felelősségteljes a feladatunk, hiszen a társadalomnak a későbbiekben is fontos lesz, hogy milyen orvosok kerülnek ki tőlünk, ezért is lényegesek a közös megoldások.

-Gondolom, hogy jelenleg a hallgatók vizsgáztatása a leginkább megoldandó feladat.

-Valóban, törjük a fejünket azon, hogyan osszuk be és dokumentáljuk a számonkérést, és milyen módon oldjuk meg az esetlegesen felmerülő technikai problémákat. Egyelőre külön feladatot jelent azoknak a hallgatóknak a vizsgáztatása is, akik nincsenek Magyarországon. A dékánhelyettesekkel, a hivatalvezetőkkel és a társkarokkal, valamint a magyar és a külföldi hallgatókkal is folyamatosan egyeztetünk ezekben a kérdésekben.

A járványügyi helyzet alakulása, változása nagy mértékben befolyásolja a tervezést, ezért folyamatosan figyeljük a körülöttünk történteket, és ezek mentén priorizáljuk az aktuálisan felmerülő kérdéseket. Emellett nyitottak vagyunk arra, mit és hogyan csinálnak mások, hol vannak jó tapasztalatok, és ennek alapján, szintetizálás útján igyekszünk jó döntéseket hozni.

Bízom abban, hogy ebből az „erdőből” együtt, közös erővel, megújultan, sikeresen jövünk ki.

Hírarchívum