Hírek

Sajtószoba - 2018. május 28, hétfő

Arany Katedra díjat kapott dr. Rozsos István

Több évtizedes oktatói munkájának, valamint a tehetséggondozás terén elért kimagasló tevékenysége elismeréseként Arany Katedra díjat kapott dr. Rozsos István kaposvári sebészprofesszor, aki a Pécsi Tudományegyetemen vette át a kitüntetést.

A nyolcvanhatodik születésnapjára készülő, a Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével és számos szakmai díjjal kitüntetett sebészprofesszor, Kaposvár díszpolgára Pécsett járt egyetemre, majd vendégelőadóként hosszú ideig tanított itt, csakúgy, mint az egyetem kaposvári egészségügyi főiskolai karán. Amikor megkapta az egyetem hivatalos értesítését a rangos elismerésről, az jutott eszébe: "Lám-lám, az embert mégsem felejtették el."

Gazdag életmű van a háta mögött - két hónap híján ötvenöt éven át a kaposvári kórház “kötelékében” állt, az intézmény ikonikus alakjának tartották sokáig -, amelyben a hivatástudat és a szakmai ismeretanyag volt a legmeghatározóbb. Hallgatóit is e két terület összhangjára próbálta motiválni.

“A pontosságra és az érthetőségre figyeltem leginkább a katedrán, és olykor-olykor némi humor is jutott a hallgatóknak” - fogalmaz.

A “kulcslyuksebészet”, azaz a kis sebzéssel járó operáció meghatározó alakja most sem tétlenkedik. Ideje legnagyobb részében unokáinak ír egy-egy olyan eseményről, amely hatással volt életpályájára. Ilyen például a Szentágothai János professzor által vezetett Anatómiai Szövet- és Fejlődéstani Intézetben eltöltött négy esztendő, vagy az 1956-os forradalom és szabadságharc pécsi eseménysora, de a gyerekkori békaboncolások is külön fejezetet érdemelnek. Memoárszerű emlékfüzért állít össze elsősorban a családjának, de élete, hivatása nyitott könyv, hiszen több kiadvány, köztük egyetemi jegyzet is megjelent a tollából.

Emlékeztet arra, hogy az orvostudomány három pilléren nyugszik; a gyógyító-megelőző-rehabilitációs- és adminisztrációs munkán. A Rozsos-életműből egyik sem hiányzik, és ezt számos, betegektől érkező köszönőlevél, valamint rangos szakmai elismerés igazolja.

“Kiegyensúlyozott vagyok. Ezt pedig a feleségem szeretete mellett istenhitemnek is köszönhetem. Életpályánk nem pusztán önmagunk műve, hanem az Isten által kijelölt úton haladva az események és az elhatározásaink eredménye, melyek láncszerűen egymásba fonódva, kölcsönösen módosítják egymást.”

Fiai továbbvitték édesapjuk hivatását. István érsebész, Tamás pedig plasztikai sebész lett, és a négy unoka közül a két fiú szintén az orvosi pályát választotta. Az egyik jelenleg Svájcban praktizál, a másik ötödéves. A lányunokák gyógypedagógusként, illetve pszichológusként dolgoznak.

Forrás

Somogyi Hírlap

Hírarchívum